Tanzablog

Galéria (árvaház)

Tanzániában sok az árva. Sokan vesztették el szüleiket AIDS-ben, vagy más betegségekben. Másokat nem tud eltartani a családjuk. Az árvaházak száma sem kevés ezért. Egyre több utazási iroda egészíti ki azzal az egzotikus szafari túrát, vagy a napsütéses zanzibári nyaralást, hogy ügyfeleit árvaházakba viszi – lássák és érezzék a kézzel fogható, a levegő molekulába is beégett szegénységet, s segítsenek. Minden számít. Egy jó szó, néhány Shilling, egy kis édesség, egyszerű játékok, később egy képeslap, esetleg némi pénzátutalás a távolból.
 
Arusha külvárosában látogatunk egy árvaházba. A sáros, kacskaringós, rendszer nélküli földutakon több ízben kér sofőrünk segítséget a tájékozódáshoz. Elhaladunk egy Holiday Inn és egy Beach Hotel elnevezésű szállás előtt a szegénynegyedben. A városi pénzkereset ígérete hozza ide azokat, akik itt alszanak. Nem vakációzni jönnek. Az óceán jó kétszáz kilométerrel odébb mossa a partokat. Megtaláljuk az árvaházat. Fiatal lány alapította néhány éve. Adományokból tartja fenn az intézményt. Az óvodás korúak szárnyában vagyunk. Két szoba, négy emeletes ágy. Egy fekvőhelyen két gyermek alszik. Csak egyetlen öt éves, így elég jól elférnek. Magunkkal vittünk néhány lufit. Cipő nélkül, szakadt ruhában, őszinte örömmel az arcukon százszor jobban lelkesednek értük, mint egy elkényeztetett európai gyerek a legújabb videojátékért, amit szüleinek az elsők között sikerült megkaparintania a plázában. A gyerekek közül egy azonnal elkészíti az origamit, amit japán társam hajtogat. A másik szépen énekel. Máshol és máskor talán képzőművész, vagy megasztár-döntős lehetne belőlük. Mégis, ezek a gyerekek angolul tanulnak majd az iskolában. Néhányuk talán állami-, egyházi, vagy privát támogatáshoz jut, s azok közé kerülhet, akiknek szavuk lesz ebben az országban.