Reggel indulunk a kisbusszal. Az út minden pillanata élményt ad. A táj zöld, a föld vörös, az égen bárányfelhők. A főút egész hosszában él, lüktet. Büszke tartású, szép arcú, színes ruhába öltözött nők, kézikocsit toló árusok, málhával megrakott kerékpárosok, pásztorok kecskecsordáikkal, patyolat tiszta formaruhájukban iskolába igyekvő gyerekek haladnak a szélén. Az út mentén falvak váltják egymást, bennük sárból tapasztott, pálmalevéllel fedett és téglakunyhók. Egyenletes a szegénység.
A járművek nagy része kamion és ’dola-dola’ – kisbusz. Az dola-dola a tömegközlekedés alapja. A kikiáltó-kalauzok a fel- és leszállóhelyeken kikiabálják, merre tartanak, s akinek arra esik az úti célja, felszáll. Főbb városokat menetrendszeri buszok is összekötnek. A terminálokra érkező távolsági autóbuszokat körbeveszik az árusok, és portékáikat kínálják az ablakon keresztül. A járműveken feliratok. Az egyiken: Allah hatalmas. A másikon: Jézus szeret téged. A harmadikon: Allah mindenható. A negyediken: Jézus kísér utadon. A lényeg, hogy Jézus, vagy Allah minden közlekedőre vigyáz. Ezzel a munkamegosztással kölcsönösen terhet vesznek le egymás válláról, és kétszer annyira figyelhetnek. Ez egyáltalán nem mellékes.
Észak felé közeledve hatalmas kiterjedésű, szabályos alakzatú ültetvények mellett megyünk tovább. Lassan kirajzolódik a távolban a Kilimandzsáró havas csúcsa. A látvánnyal nem lehet betelni. Mint egy nagy, öreg, bölcs, oltalmazó szellem, úgy magasodik a lapos szavanna fölé.
Sofőrünk tapasztalt, bizonyára többször megtette már ezt az utat. Hidegvérrel vezet, de nem sajnálja a gázt. Az egyik falu határában szamárcsorda halad keresztbe néhány száz méterrel előttünk. Haza igyekeznek a legelőről. Lassan, vontatottan kelnek át. Túl gyorsan haladunk. Nem jön szembe senki, ezért két lehetőség adódik: belehajtani a csorda közepébe, vagy a zömét kikerülve az utolsó szamarat elgázolni. Kitámasztom magam. A sofőr a fékre tapos, és enyhén elfordítja a kormányt. A blokkolásgátló szapora ütemben fogja meg és engedi el újra a kerekeket. A leghátul haladó szamár nekivágódik a motorháztetőnek, majd a jármű oldalának, végül mozdulatlanul elterül a padkán.
Néhány horpadással a karosszérián, este érkezünk Arushába. Szállásunk a városban van, kevésbé elszigetelt, mint az első. Maszáj törzsből származó harcosok vigyáznak (a Warrior Ltd. alkalmazotai) az épületre és a vendégekre. Holnap reggel végre gyalog megyünk a városba.
