Bungalótelepünk tulajdonosnőjének vastagon fog ceruzája a mosásért. A hölgy zimbabwei fehér. Szállásadónk a zugmosást szigorúan megtorolja. Ha saját kezűleg mosott, száradó alsógatyát találna a szobámban, behajtaná a borsos mosodai díjat. Erre öt nyelven figyelmeztet a fürdőszoba falára rögzített tájékoztatóban. Alighanem fordítóprogrammal készítette őket. A németeknek szóló fenyegetés így hangzik:

„Ki fogom önt mosni, ha a kendői erre kényszerítenek, hiszen nagy eséllyel nem lesz fürdésre vize, sőt a WC-t sem fogja öblíteni! Mosodai szolgáltatás a rendelkezésére áll, ezt fogadáskor ellenőrizze! Ha észrevesszük, hogy mosodát nyitott a szobában, ön a mosási listának fog megfelelni!”

Tehát a szigorú tekintetű mosási lista és a feldühödött kendők csak arra várnak, hogy titkos mosáson rajtakapjanak és besúgjanak. Vérfagyasztó. Nem kockáztatom meg, hogy a tulajdonosnő fülöncsípjen, majd elrettentésképpen a többi vendég előtt meglengesse félig megszáradt zoknimat, és bezárjon a mosógépbe. Inkább leadom a ruhát a recepción.