A cég, ahol dolgozom elindított egy kezdeményezést. Fejlődő országokban különböző civil szervezetek mellé küldi munkatársait 9-10 fős csoportokban egy hónapra. Segítünk kisvállalkozóknak üzleti tervek kidolgozásában, diákok oktatásában, kommunikációs- és marketingtervek készítésében, informatikai fejlesztésben, fenntartható turizmust építő programok elindításában. Nem gondolkodtam sokáig a jelentkezésen. Tetszett az ötlet maga, mert ez nem egyszerűen egy adományozási akció: tudást viszünk, kapcsolatokat építünk, és magunk is olyan tapasztalatokra teszünk szert, amelyre más körülmények között nem kerülhetne sor. Közelről megismerünk teljesen eltérő kultúrákat és gondolkodásmódokat. A cél nem az, hogy ’megmondjuk a frankót’ a végeken, hanem, hogy együtt dolgozzunk, közösen találjunk ki jó ötleteket, mindenki adjon és kapjon, tanuljon és tanítson. A feltételek korrektek. Egy hónap felmentés az otthoni munkavégzés alól, a gyógyszerek, oltások, utazás és biztosítás költségei fedezve. Természetesen a jelentkezőknek - akik ötször annyian voltak, mint ahányan befértek a programba - is meg kell néhány komoly feltételnek felelniük. Eddig nagyon pozitívak a tapasztalatok, ezért még jelentősen megemelik majd a létszámot.
Tegnap egy mellékletekkel megtűzdelt e-mail formájában komoly segítséget kaptam Király Györgytől, a Tanzánia Barátai Alapítvány vezetőjétől, rengeteg információt éttermekről, látnivalókról, kapcsolatokról. http://www.tanzania-baratai.hu/tba_hun.htm Az alapítvány jelenleg egy iskola felépítésén dolgozik.
Tanzánia messze van. Reggel Kelenföldről indultam, most Bécsben ülök egy kávézóban. Csendes, langyos és kicsit fülledt az este egy nemrég lezúdult, nyárba illő felhőszakadás után. Kora reggel indul majd a gép. Zürichi átszállást és kenyai leszállást követően késő este érkezik Tanzániába, Dar Es Salaam-ba. Még soha nem jártam a déli féltekén.
Egy kollégám, aki velünk lesz, megkérdezte egy segélyszervezetnek dolgozó ismerősét, mi az, amit feltétlenül vinni kell Afrikába. Az egyik legfontosabb útravaló a fénykép, hangzott a tanács. Akikkel megismerkedünk majd, szeretnék megérteni, honnan jöttünk, milyen az országunk, kik a családtagjaink, a barátaink. Huszonöt képet viszek el. Mátrai szőlőhegy, Kis-Balaton, a Pilis télen, a Pilis ősszel, a budai vár, családtagok, a bringás csapat, a fekete macskánk (majd elmagyarázom, hogy ”this is the Hungarian lion”), vagy pannon puma, vagy mi.