Az afrikai bicikli nem karbonvázas csoda. Az afrikai bicikli nem alumínium. Nem ide találták ki a filigrán vázcsöveket, precíziós váltókat és 10 légköri nyomásra fújt virsligumikat. Az afrikai bicikli kínai. Nem az a nyugati exportra gyártott fajta, hanem igazi vérkínai. Ez a bicikli kőkemény. Száz százalék szénacél. Három generációt kiszolgáló fajta. Dupla felső vázcső, acélidomokból gyártott csomagtartó, rudazatos acél fékkar, kontrafék hátul, nagy fékpofák elöl, hatalmas átmérőjű, ballonos külsők, az egész járgányt megemelő kitámasztó. Csak a mívesen tervezett embléma nyomhat vagy húsz dekát.
Ezzel a kerépárral elszállítható egy mázsa banán, egy hektoliter víz, másfél köbméter tűzifa a főzéshez, egy feleség elöl, egy gyerek hátul, vagy akár két feleség egyszerre, ha a biciklista muzulmán. A bicikli mindennapi közlekedési eszköz, helyettesíti a motort, autót, kisteherautót is. Hozzátartozik az utcaképhez városban és országúton. Jár vele katona, rendőr, alkalmazott, és többször láttam egy fehér embert is tekerni. Sok országutat úgy építettek, hogy bőséges helyet hagytak rajta két oldalt a kétkerekűeknek, no meg természetesen a szamaraknak.
