Szállásadónőnk szűk markúan méri a banánt. Reggelire kicsiny tányérkákon szervíroz négy centiméteres banándarabokat, egy gerezd narancsot, néhány gramm görögdinnyét és ananászt. Nem tetszett nekem ez a fukarság, annál is kevésbé, mert csak a bungalótanya kertjében megterem vagy három mázsa banán. Ezért hozzáláttam a gyümölcsdarabkák redisztribúciójához. Létrehoztam tányérkákat sok banánnal, illetve sok ananásszal, saját magamnak, a maradékot pedig átpakoltam a többi kistányérra. Felborult így az évek alatt kialakult rend. Ilyen arcátlanság még talán nem is történt itt. Annyira meglepődtek, hogy két hét következetes banánpakolás után már nagy tálakon készítik ki a felszelt gyümölcsöket, mindenki abból, és annyit vesz a tányérjára, amennyit akar. Amíg a készlet tart.
Megnevelem a szállásadónőt
2008.11.04. 07:36 tanzablog
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tanzablog.blog.hu/api/trackback/id/tr6748763
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mérienn 2008.11.04. 15:26:44
Well done! Csak így tovább! :)
V.Emil 2008.11.07. 16:20:27
Gábor, úgy tűnik Afrika lelked mélyebb rétegeit érte el... a banánok és citromkarikák mögül felsejlik a mélyen megbúvó forradalmár!
I.G. Che Guevara nyomdokain!
Ha így folytatod színes polókra nyomtatják majd az arcképedet és szurtos néger kisgyerekek ilyenekben fognak szaladgálni a Serengeti Roadon.
I.G. Che Guevara nyomdokain!
Ha így folytatod színes polókra nyomtatják majd az arcképedet és szurtos néger kisgyerekek ilyenekben fognak szaladgálni a Serengeti Roadon.
